Bölcsi

Egyenlőre maximum egy órát jár, anyjával együtt. Ma a sok új inger hatására óriásit aludt itt. Ahogy várható volt a másik nagyszülők nem segítenek, az egyik gondozó nő vállalja, ha délutános, de akkor is mi hozzuk el. Remélem azért meg tudjuk oldani mi ketten, bár bevallom, fárasztó. De olyan aranyos, kedves gyerek! Csak, hát a másik kettővel is kellene foglalkozni, a testvéremhez nem jutok be a kórházba, és az orvosokkal is sakkozok. Szemészetre még nem is jelentkeztem be, pedig az fontos lenne. Majd megoldódnak a dolgok valahogy, mindig abban reménykedek.