Unokáim

Imádom Őket, mindet másért de mindegyikért mindent megtennénk. Marcikám úgy néz ki három helyre is befutó,de az a nyerő amit elsőnek jelölték meg. Most újra jár vívni, hogy már nem kell előkészítőre járni. Ádiért változatlanul járunk szerdánként és visszük haza. A pici pedig minden napos. Most vasárnap du.is elvállaltam, hogy elmenjenek moziba. És már mosolyog,és úgy figyel mikor beszél hozzá az ember

Margit sziget

Tulajdonképpen az egész életem egyik fő színhelye a Margit sziget. Az ifjonti kort már nem is említem, ez a kicsi Tündér az ötödik gyerek akit ott sétáltatok. Busszal kimegyünk Vikivel, szerencse, hogy alacsony padlós jár ki, így nem kell tornázni a baba kocsival. /elég a házban az a 8 lépcső a lifttől. Ilyenkor jön rá az ember, hogy ez a város élhetetlen a rokkant,mozgás korlátozott és baba kocsis embereknek. És a sziget is hogy néz ki! jó, most szedik össze a száraz leveleket és dolgoznak is kint, de a járdák nagy része felújításra szoruló.A Palatinuson is már dolgoznak, csúszda van meg mindenféle, de a fő épület olyan mint gyermekkoromban volt. És nem és nem hiszem el, hogy a kerületnek nem lenne rá pénze! A parkolási díj kiemelt, a kerület tele van épülő iroda és egyéb új házakkal, tehát van bevétel. Vajh hová tűnik? Lenne rá egy pár tippem.

Van sok izgalom

a Picike miatt, de a Marci felvételijei miatt is. Aki kitalálta ezt az írásbeli, szóbeli +különböző bizonyítvány, ellenőrző stb, akadály pályát, annak csak azt kívánom, hogy minden rokona menjen ezeken végig. És még nincs végeredmény. Hiába jó képességű, sokat számít a szerencse, hogy mit húz, hogy milyen formában van, nem kapkod e. Nagyon jó lenne, hát bízzunk.

Napjaim

Teljesen átálltam az Andiék, Vikiék és itthon Bermuda háromszögre. Egyenlőre, mint un. gyermek ágyas, a Vikiék minden nap kapnak ebédet, ami már azért is nagy teljesítmény, mert utálok főzni. Bár eddig is főztem, de ez most más. A Picike holmiját is vasalom, és etetem is Őt, mert sajnos kell a tápi. Hulla fáradt vagyok, de ott azért feltölt, hogy olyan aranyos.
Egyenlőre úgy tűnik, hogy itt is mi vagyunk a ""nagyszülők", mint a fiúknál. Ráadásul most mondta a V., hogy a négy napot a Z. lent tölti Velencén a szüleinek segíteni. Ilyenkor nincs mit tenni, nem hagyhatjuk magára a leánykánkat. Holnaptól lehet levinni sétálni a babát, valószínű, hogy hétvégén kijárunk a Margit szigetre.