Bölcsi

Egyenlőre maximum egy órát jár, anyjával együtt. Ma a sok új inger hatására óriásit aludt itt. Ahogy várható volt a másik nagyszülők nem segítenek, az egyik gondozó nő vállalja, ha délutános, de akkor is mi hozzuk el. Remélem azért meg tudjuk oldani mi ketten, bár bevallom, fárasztó. De olyan aranyos, kedves gyerek! Csak, hát a másik kettővel is kellene foglalkozni, a testvéremhez nem jutok be a kórházba, és az orvosokkal is sakkozok. Szemészetre még nem is jelentkeztem be, pedig az fontos lenne. Majd megoldódnak a dolgok valahogy, mindig abban reménykedek.

Alvás

Jól sikerült az itt alvása a picikénknek.Itt ebédelt, és utána másfél órát aludt. Mikor felébredt akkor is láthatóan jól érezte magát az új kiságyban. A földön a játszó helyét is jól kialakítottuk, szépen eljátszott ma is és tegnap is. Tegnap a fiúk is itt voltak, aranyos volt mindenki, de nagyon elfáradtam. Végre ma megtaláltuk Andival a "Két lotti"-t, /kötelező olvasmány Ádinak/, és gyorsan még rásóztam egy pár könyvet, ami majd biztos kell a Marcinak. Nagy gondom ez a sok könyv, már mindenhol van, de könyvet nem dobok ki még ha nem jó akkor sem, antikvárium válogat, meg különben sem szeretek házalni velük. Még M. is a mi gyerekkori Verne köteteinket olvassa. A picurit is várja sok pöttyös és csíkos könyv, meg egy csomó mesekönyv,ami már a fiúkat is megjárta.

Kő kemény

szegény Marcinak a gimnázium. Iszonyat nagy léptekkel haladnak, és minden tárgyból nagy a követelmény. Azt hiszem az első félév nem lesz fáklyás menet. Utána gondolom, átáll a gyerekek feje a magasabb követelmé- nyekre. Ádinak is több az el foglaltsága, idén leigazolta az edző, háromszor van edzés, és azért kicsit izgulok, hogy nem baj-e ez a szívének, bár most félévenként nézetik meg.
Picikének ma vettük meg az itteni ágyát, és csütörtöktől kezd délután itt aludni, hogy szokja. Szept. végétől kezd beszokni a bölcsibe, hát ezek nem könnyű idők senkinek sem.