Karácsonyi összegzés

Be kell valljam, legalább magamnak, hogy idén nagyon elfáradtam. Hiába tíz ember az tíz ember.Állandó probléma volt a ki hozza el, ki viszi el az unoka testvéremet. Aki ráadásul mindig itt nincs jól. 24-én este úgy segítették ketten a lifthez a házukba, utána meg hallom, hogy lement az éjféli misére. Testvérem itt aludt, 11 után jött érte az unokája. Ebédre megint jött mindenki, aztán csomagoltam mára a gyerekeimnek és családjuknak. Andikám nagyon rendes volt, mert 24-én délelőtt átjött panírozni, és majdnem mindig Ő mosogatott. Csak nekem volt most nehéz olyan sokfelé figyelni. Az is bánt, hogy kis híján összevesztünk az unokatesommal, pedig nem lenne érdemes 15-20 perceken fennakadni, de minden évben Rá kell várni. Most például beszélgetett a vejemmel a kocsiban, aki ugye nem akar neki szólni, itt meg vár rá 8 ember, köztük a két gyerek. Persze szóvá tettem, talán nem kellett volna, mert Ő mindig egyedül élt, nem tud alkalmazkodni,én meg jól felhúztam magam és jól elrontottam a saját örömömet, és még lelkifurkám is volt, hogy szóltam. De el kell gondolkoznom a következő ünnepen!