A sors keze.

Gyermekkoromban nagyon szerettem volna zongorázni tanulni. Zongora székünk volt, de zongoránk az nem. Nem is lett. Aztán mint a szülők egy része a gyerekében akarja kárpótolni magát. Andi járt is 5 évet zongorázni, de aztán megunta. Most már rájött, hogy sajnálja, és nagyobb fia negyedik éve zongorázik. És a sors úgy hozza, hogy a másiknak is akkor van valami fontos, így már két éve mi visszük a gyereket a zongora vizsgára. Előtte meg Andit. Most nem tudom, hogy ez a sorstól jóvátétel, vagy büntetés!