Újra és újra

kiderül, hogy az ember gyermekkora milyen meghatározó. És ez akkor is igaz, ha az nem tegnap volt. De kibővíthetem, max. tizennyolc éves korig. Ott volt a tesóm is, akinek még mindig én vagyok a kis hülye, és ott voltam én, aki még mindig mindenben neki akar megfelelni. Úgy, hogy lehet, hogy igaza van, csak nem kis, hanem nagy hülye vagyok!