mindenkivel előfordul, hogy időnként negatív véleménye legyen, a család tagjairól. A gyerekek is haragudhatnak a szülőre és a szülő is haragudhat a gyerekeire. Most épp az A. ra haragszom, de persze a férjemmel ezt nem oszthatom meg, mert ő csak kontrázna. Ezt meg nem akarom, elég a saját véleményemet feldolgozni. Nagyon sok minden nem tetszik a nevelésükben, illetve annak hiányában. Sokszor az az érzésem, hogy egyik a munkába menekül, a másik a tanulásba. A gyerekek meg neveletlenek. Azon már nem is akadok fel, hogy az Ádi feljön és nem köszön, ezt már megszoktam. Szólok, mossanak kezet, hiszen kosártáborból jönnek, mindenki süket. Az evésre sem kapnának dicséretet. A Marcival azért könnyebb,inkább szót fogad, de a kisebb.....
Nem is csodálkozom, hogy Ádi minden másból kitűnőre minősített /írásban/ bizonyítványában az egyetlen négyesnek megfelelő szöveg a magatartás. És ezen kicsit meg is voltak sértődve!!!! De én is csak itt puffogok, mert nem szólok rájuk, mert abba a kevés időben nem nevelek, különben sem feladatom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
De feladatod! Persze, nem úgy, mint a szülőknek, hanem nagyszülősen. Én elvárom, h. a szüleim is tegyenek mércét a gyerek elé. Nehogy már az legyen, h. ott mindent szabad, még a csilláron lógni is, meg semmit sem kell, amit itthon.
VálaszTörlésHa az a norma nálatok, h. köszönünk egymásnak, terített asztalnál eszünk kézmosás után, akkor miért nem lehet ezt a gyereknek elmondani és megbeszélni vele? Nem gondolom, h. ez generációs feszültségek oka kellene legyen.
Ha meg senki se neveli, akkor az jobb?
Amikor több napig itt volt a nagyobb, vagy ami-kor velünk nyaraltak akkor kialakítottuk a rendet, de ha csak egy délután, vagy fél napot vagyunk együtt, mindig attól tartok, hogy akkor nem szeretnek majd velünk lenni, ha mindig rájuk szólunk. Ezt majd azért átgondolom! Nagyon örülök, ha véleményt írsz!
VálaszTörlésVisszagondolván a nagyanyáimmal való kapcsolatomra, jobban szerettem a "nevelős" típussal lenni, mint a "mindent lehetessel". Mert foglalkozott velünk, törődött velünk, nemcsak az étkezés volt meg, meg a tiszta ruha, hanem a szellemi táplálék is, ha érted, mire gondolok.
VálaszTörlés